Benő Attila
Mit választasz?
Mit választasz a dolgok forgószelében?
Az ajtó előtt a sóvárgás tevéled,
meg a csalóka évszakok és érzed, hogy
a bezáruló pillanatok számodra
sohasem nyílnak ki, mindhiába várod,
huzatos térben varázsszókat rebegve;
s az ajtón belül az unalom a társad,
– szemedben ég az ablak fekete rácsa –
a zenéjüket vesztett virrasztó színek,
a megállt órák tanulsága és a csend.
Ki az?
Ki az a nehéz árny,
aki szíved vermében fel-alá jár
néma száműzöttként?
Ki az a parázsló tekintetű,
aki véredben fürdik?
Ki az a konok bálvány az agyadban,
aki istenként néz a semmibe?
Ki az a bölcs hindu,
ki az az öngyilkosjelölt,
ki az a bevérzett ingű angyal,
ki az a sok én,
ott, ott a test mögötti
végtelen tisztáson?